Fehérvérsejtek
A fehérvérsejtek különböző sejtcsoportok, amelyek különböző elősejtektől származnak. Jóllehet a fehérvérsejt kategóriák sajátos funkciója nagymértékben eltér egymástól, mindegyikük azért van, hogy védje a szervezetet a nem saját ágenseitől a legtágabb értelemben. A myeloid fehérvérsejtek a csontvelőben termelődnek. A nyiroksejtképződés nem korlátozódik azonban a csontvelőre, és az az elsődleges és másodlagos lymphoid szervekben megy végbe.
A fehérvérsejtek teljes száma egy egészséges felnőttnél körülbelül a 4-12 × 106 sejt/µl tartományba esik, és a sejtek többségét a lymphocyták és neutrophilek alkotják. Az eosinophilek, basophilek és monocyták sokkal kisebb számban találhatók meg egy egészséges személy vérében. A perifériás vérben minden fehérvérsejt-kategória abszolút számának klinikai jelentősége van, és sokkal tájékoztatóbb jellegű, mint a százalékban megadott relatív szám. A vagy a myeloid, vagy a lymphoid sejtvonalat befolyásoló fehérvérsejt patológiák úgy reaktív, mind nem reaktív (rosszindulatú) betegség következményei is lehetnek. Reaktív változások fertőzéses vagy gyulladásos betegségek folyamán figyelhetők meg, míg a rosszindulatú változások leukémiára, lymphomára és egyéb hematológiai malignitásra utalnak.
A fehérvérsejtekkel kapcsolatos különböző betegségek megkülönböztetésére döntő fontossággal bír úgy számuk, mind pontos típusuk és érettségi állapotuk meghatározása. Az automatizált hematológiai elemzés életbevágóan fontos összetevője a diagnosztizálási folyamatnak, és segít azonosítani a betegség jelenlétét, pontos sejtszámokkal szolgálva és kiemelve a feltűnő sejtpopulációkat. A fehérvérsejt betegségekben a helyes diagnózis megtalálása összetett folyamat, és figyelembe kell venni a teljes vérképből, morfológiából, immunfenotipizálásból és egyéb vizsgálatokból származó minden információt.
Neutrophilek
A neutrophilek a granulocyták kategóriájába tartoznak, amelyekre jellemző, hogy a citoplazmában szemcsék vannak. Ezek fontos szerepet játszanak az immunvédelemben és az első immunsejtek, amelyek egy fertőzés helyére érkeznek – általában egy órán belül. Ez egy kemotaxisnak nevezett folyamaton keresztül megy végbe. A neutrophilek fagocitálhatnak egyéb sejteket, például baktériumokat, amelyek ártalmasnak tűnnek a szervezet számára. Ők maguk nem élik túl azonban magát a cselekvést. A genny főleg elhalt neutrophilekből és megemésztett baktériumokból áll.
Az abszolút és relatív neutrophilszám néhány tudnivalóval szolgálhat a diagnózishoz és a fertőzések monitorozásához, és kemoterápia közben is számításba veendő. A megnövekedett neutrophilszám fiziológiailag nem patologikus helyzetekben is előfordulhat, pl. stressz után vagy dohányzóknál.
Lymphocyták
A lymphocyták fertőzés ellen védik a szervezetet megkülönböztetve a szervezet saját sejtjeit az idegen sejtektől. Az antigének azok a molekulák, amelyeket a szervezet idegenként ismer fel. Minden lymphocytát csak egyetlen egy sajátos antigén stimulál. Ha a lymphocyták felismerik ezt az antigént, vegyi anyagokat termelnek, hogy küzdjenek ellene.
A lymphocytáknak három fő típusa van: B lymphocyták, T lymphocyták és természetes ölő sejtek. Habár a többi fehérvérsejtekhez képest minden lymphocyta kisméretű és kerek, szemcsék nélkül, a különböző altípusok változatossága nagy, és morfológiailag bonyolult megkülönböztetni azokat.
A megnövekedett lymphocytaszám oka magába foglalja a fertőzést vagy gyulladást, valamint bizonyos típusú malignitásokat, különösen hematológiai malignitásokat. Az abszolút és relatív lymphocytaszám megadása ellenére, a Sysmex analizátorok több hibajelzése utalhat olyan gyanús lymphocytákra, amelyek jelenléte esetén utánkövető vizsgálatot kell végezni.
Monocyták
A monocytáknak kulcsszerepük van a immunválaszban. Gyorsan eljuthatnak a fertőzés helyére és makrofágokká és dendritikus sejtekké differenciálódhatnak, hogy kiváltsanak egy immunválaszt. A monocyta-macrophag rendszer elnyelheti az idegen részecskéket és lebonthatja azokat antigénekre, amelyek jelen lehetnek a felületükön.
Az automatizált monocytaszámok a monocytáknak a megszámlált fehérvérsejtek teljes számához viszonyított arányaként vagy egy abszolút számként vannak megadva. A megnövekedett monocytaszám különböző betegség státuszokat jelezhet, pl. krónikus gyulladást vagy fertőzést, de ez rosszindulatú betegségekben, például krónikus myelomonocytás leukémiában is előfordulhat.
Eosinophilek
A neutrophilekhez hasonlóan az eosinophilek a granulocyták kategóriájába tartoznak, mivel különböző enzimeket tartalmazó szemcsékkel vannak feltöltve. Ezek el is mozdíthatják és fagocitálhatják (befalják) a részecskéket. Mivel a parazitákat bizonyos citotoxikus enzimek kibocsátásával ölik meg, és hiperérzékenységi reakciókban vesznek részt, a magas eosinophilszám sokkal nagyobb valószínűséggel társul parazitás fertőzéssel vagy allergiával. Az eosinophilia rosszindulatú betegségeket is jelezhet, ahogy az néhány neoplasia típus esetében nyilvánvaló.
Basophilek
A basophilek a perifériás vérben legkevésbé jelen lévő fehérvérsejtek, és szintén a granulocyták közé tartoznak. Hasonlóan az eosinophilekhez a magas basophilszám is gyakran, habár nem mindig, utal allergiára vagy parazitás fertőzésekre. Ezek együttműködnek a hízósejtekkel, mint effektorsejtek olyan összetett folyamatokban, mint a kemotaxis vagy a sejtadhézió, és immunmoduláló szerepet töltenek be az allergiás reakciók alatt.