Mikrocitás (MicroR) és makrocitás (MacroR) vörösvérsejt-populációk
Mire kell a mikrocitás (MicroR) és a makrocitás (MacroR) érték?
Bizonyos betegségek, például a mielodiszpláziás szindróma esetén a betegeknél az MCV értékek a referenciatartományon belül lehetnek a megnövekedett MicroR vagy MacroR paraméterek ellenére is. A MicroR és MacroR paraméterek ezért hasznosak a vérszegénység lehetséges okainak leszűkítéséhez.
A MicroR és MacroR paraméterek új diagnosztikai, jelentésben foglalt paraméterek az XN sorozatú analizátorokon, és nem képezik a teljes vérkép (CBC) részét.
Hogyan mérhető a mikrocitás (MicroR) és a makrocitás (MacroR) érték?
A vörösvérsejtek (RBC) és a vérlemezkék (PLT) mérése az RBC/PLT csatornában történik, DC (egyenfeszültségű) köpenyfolyadékos detektálási eljárással. A mérés hidrodinamikai fókuszálást használ, így csak egyetlen sejt halad át a detektoron, és az eredményül kapott RBC méreteloszlás a normál eloszláshoz közeli érték lesz.
A MicroR és MacroR paraméterek értékei az RBC hisztogram bármelyik végéről leolvashatók. A mikrocitás RBC-t tartalmazó minták RBC hisztogramjai balra tolódnak, és a bal oldalon gyakran váll alakul ki a görbén, a kisméretű RBC-k megemelkedett száma miatt. Ezzel szemben a makrocitás RBC hosszabb lefutású görbét hoz létre a jobb oldalon. A vörösvértestek mikrocitás és a makrocitás populációja a hisztogram alsó és felső területén alkalmazott két külön diszkriminátorral határozható meg, és az így kapott paraméterek az összes vörösvértesthez képest százalékos arányban mutatják a mikrocitás (MicroR) és a makrocitás (MacroR) RBC előfordulását.
